Hana~ 2

El se hiszem… hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Miért kell, hogy pont Ő üljön mellettem… ráadásnak így Toshiro-sama-t se tudom figyelni, mert biztos vagyok benne, hogy akkor észrevenné mit is érzek és elárulná mindenkinek. Amióta csak ismer engem mindig arra törekszik, hogy valamiféle módon tönkre tegyen engem. Fogalmam sincs, hogy mégis mit követtem el ellene, és valamiért Ő sem árulja el, hogyan is tehetném jóvá. Féltem… nem akartam, hogy mellettem üljön, most mégis amikor ránéztem arcán mosoly ült… és őszinte volt… Lehet rá némi esélyem akkor, hogy mégse utál engem? Vagy csak azért ilyen boldog a dolgok alakulása miatt, mert most így sokkal több mindent tudhat meg majd rólam, amit felhasználhat ellenem. Valamit tennem kell… nem ülhet mellettem… az kész katasztrófa lenne… Gyorsan körbe néztem… mindenki más elégedett volt az új helyével… tehát most nem szólhatok a Sensei-nek, hogy nekem ez nem felel meg… túl feltűnő lenne… Döntöttem. Amint kicsengetnek, oda megyek hozzá, addig pedig kitalálok valamilyen indokot. Amint ezt eldöntöttem, Yoru a kezemnek ütköztette a könyvét. Értetlenül meredtem rá, Ő pedig a könyvre mutatott. Egy üzenet állt benne:

 „Ne próbálj kitalálni valami hülye indokot, hogy elültethess innen, vagy mindenki megtudja, hogy belezúgtál a tanárodba!”

Na ne! Ilyen nincs! Honnan tudja? És nem csak ez… honnan tudja, hogy mire gondolok. A fenébe is! Nem tehetek semmit. El kell viselnem ezt az idiótát egy félévig.  Nem tudom, meddig fogom ezt kibírni. Alig vártam, hogy végre csengessenek és megszabaduljak tőle. Azonban éppen hogy kicsengettek. Ő elkapta a karom és maga után rántott, egyesen fel a tetőre. Amint felértünk, engem kilökött az ajtón, majd becsukta maga mögött.

-          Mégis mit művelsz? – kérdeztem dühösen.

-          Meg kell beszélnünk egy-két dolgot és nem akarom, hogy megzavarjanak minket.

-          Mit kéne nekünk megbeszélni?

-          Mondjuk a mi kis egyezségünket.

-          Milyen egyezség? Miről beszélsz?

-          Oh, csak arról, hogyha nem teszed azt, amit mondok, mindenki megtudja a te kis szerelmed kilétét.

-          Miért csinálod ezt? – kérdeztem könnyes szemekkel – Mit ártottam neked, amiért mindig keresztbe teszel nekem?

Először nem válaszolt, csak közelebb jött. megállt előttem pár centivel, majd az államnál fogva megemelte a fejem. Egyenesen a szemembe nézett, ráadásnak olyan közel volt hozzám.

-          Hogy mit tettél ellenem? Oh, de kis butus vagy, már nem is emlékszel? A bűnöd az, hogy visszautasítottad a szerelmem – mondta, majd megcsókolt.

Hana~ 1

Már egy hónapja minden egyes nap kaptam egy titokzatos idegentől egy szál rózsát... Szinte az egész iskola tudott már róla... Sokan azt mondták, hogy valaki így szórakozik a nevemmel... Hana, vagyis virág... Sokan csak nevettek ezen, de én kezdtem megijedni. Először kedves gesztusnak tartottam, de a virágok mellett nem volt se levél, se üzenet... Még csak sejtésem se volt róla, hogy mégis ki küldhette... Próbáltam kideríteni, hogy mégis ki lehet az. Elbújtam a szekrényemnél, hogy meglessem, vagy néhány fiúnak utalásokat tettem... de egyik ötletem se vált be... Szinte bármelyik fiú szóba jöhetett... kivéve egyet... Yoru-t... Ő volt a suli kedvence... A hanyag megjelenésével, a sportban nyújtott kiváló teljesítményével, a lenyűgöző megjelenésével.. vagy ahogy a többi lány mondja: "Egyszerűen dögös és kész" Hogy Ő miért nem lehet a titkos rajongóm? Ez egyszerű... Amióta csak osztálytársak vagyunk folyton heccel engem... Próbál felidegesíteni és a bolondját járatni... Osztálykiránduláson például tavaly kitalálta, hogy egy siklót csempész az ágyamba... Persze nem kell részleteznem, hogy mennyire megijedtem, amikor reggel észrevettem azt a hüllőt az ágyamban... És ez  csak egy, a rengeteg csínytevése közül... Ezért tehát nem lehet Ő a titkos hódolóm, mivel hogy utál engem... Legalább egy fiút kizárhatok.. Ez is több, mint a semmi... Becsengettek. Besiettem a termembe, majd leültem. Osztályfőnöki óránk volt... és ültetés... Eddig egyedül ültem az ablak mellet. Számomra ez volt az ideális hely. Nem csak azért, mert itt mindig kellemes idő volt, vagy mert innen mindig figyelhettem az udvaron nyíló virágokat... nem... azért volt ez nekem a tökéletes hely, mert az ablakban tükröződve észrevétlenül figyelhettem azt, akit szerettem...  Toshiro-sama-t... Ő volt az osztályfőnökünk és a japán nyelv és kultúra tanárunk is egyben. Amikor éppen nem volt órája, Ő gondozta az iskola virágoskertjét. Ezért nem akartam innen elülni semmi pénzért se. Azonban most lehet, hogy nem lesz más választásom... Csak nem mondhatom neki, hogy szeretem és csak innen látom Őt, ezért ne ültessen el... Még a végén hülyének nézne... Bejött az osztályba és minden kertelés nélkül a lényegre tért.
 - Meg van az új ülésrend. Máris felírom a táblára, hogy ki hol ül a névsorban lévő sorszámotokkal.
Mindenki feszülten figyelte, hogy hova fog kerülni. Amikor elért az én helyemhez, örömmel nyugtáztam, hogy mégse ültetett el. De örömöm nem tartott túl sokáig... az én számom mellett megjelent egy másik is... A terem hátsó traktusában megemelkedett egy pad, majd mellém vándorolt... Nem akartam hinni a szememnek... Ő vigyorogva rám köszönt... teljesen ledermedtem... Az új padtársam nem más volt, mint Yoru...