Már egy hónapja minden egyes nap kaptam egy titokzatos idegentől egy szál rózsát... Szinte az egész iskola tudott már róla... Sokan azt mondták, hogy valaki így szórakozik a nevemmel... Hana, vagyis virág... Sokan csak nevettek ezen, de én kezdtem megijedni. Először kedves gesztusnak tartottam, de a virágok mellett nem volt se levél, se üzenet... Még csak sejtésem se volt róla, hogy mégis ki küldhette... Próbáltam kideríteni, hogy mégis ki lehet az. Elbújtam a szekrényemnél, hogy meglessem, vagy néhány fiúnak utalásokat tettem... de egyik ötletem se vált be... Szinte bármelyik fiú szóba jöhetett... kivéve egyet... Yoru-t... Ő volt a suli kedvence... A hanyag megjelenésével, a sportban nyújtott kiváló teljesítményével, a lenyűgöző megjelenésével.. vagy ahogy a többi lány mondja: "Egyszerűen dögös és kész" Hogy Ő miért nem lehet a titkos rajongóm? Ez egyszerű... Amióta csak osztálytársak vagyunk folyton heccel engem... Próbál felidegesíteni és a bolondját járatni... Osztálykiránduláson például tavaly kitalálta, hogy egy siklót csempész az ágyamba... Persze nem kell részleteznem, hogy mennyire megijedtem, amikor reggel észrevettem azt a hüllőt az ágyamban... És ez csak egy, a rengeteg csínytevése közül... Ezért tehát nem lehet Ő a titkos hódolóm, mivel hogy utál engem... Legalább egy fiút kizárhatok.. Ez is több, mint a semmi... Becsengettek. Besiettem a termembe, majd leültem. Osztályfőnöki óránk volt... és ültetés... Eddig egyedül ültem az ablak mellet. Számomra ez volt az ideális hely. Nem csak azért, mert itt mindig kellemes idő volt, vagy mert innen mindig figyelhettem az udvaron nyíló virágokat... nem... azért volt ez nekem a tökéletes hely, mert az ablakban tükröződve észrevétlenül figyelhettem azt, akit szerettem... Toshiro-sama-t... Ő volt az osztályfőnökünk és a japán nyelv és kultúra tanárunk is egyben. Amikor éppen nem volt órája, Ő gondozta az iskola virágoskertjét. Ezért nem akartam innen elülni semmi pénzért se. Azonban most lehet, hogy nem lesz más választásom... Csak nem mondhatom neki, hogy szeretem és csak innen látom Őt, ezért ne ültessen el... Még a végén hülyének nézne... Bejött az osztályba és minden kertelés nélkül a lényegre tért.
- Meg van az új ülésrend. Máris felírom a táblára, hogy ki hol ül a névsorban lévő sorszámotokkal.
Mindenki feszülten figyelte, hogy hova fog kerülni. Amikor elért az én helyemhez, örömmel nyugtáztam, hogy mégse ültetett el. De örömöm nem tartott túl sokáig... az én számom mellett megjelent egy másik is... A terem hátsó traktusában megemelkedett egy pad, majd mellém vándorolt... Nem akartam hinni a szememnek... Ő vigyorogva rám köszönt... teljesen ledermedtem... Az új padtársam nem más volt, mint Yoru...
